Az 1991.
LXIX. törvény, mely a kimondja, hogy (PTK 6:409§) „Pénzügyi lízingszerződés alapján a Lízingbeadó a
tulajdonában álló dolog vagy jog (a továbbiakban: lízingtárgy) határozott időre
történő használatba adására, a Lízingbevevő a lízingtárgy átvételére és
lízingdíj fizetésére köteles, ha a szerződés szerint a Lízingbevevő a
lízingtárgy gazdasági élettartamát elérő vagy azt meghaladó ideig való
használatára, illetve - ha a használat időtartama ennél rövidebb - a szerződés
megszűnésekor a lízingtárgy ellenérték nélkül vagy a szerződéskötéskori piaci
értéknél jelentősen alacsonyabb áron történő megszerzésére jogosult, vagy a
fizetendő lízingdíjak összege eléri vagy meghaladja a lízingtárgy
szerződéskötéskori piaci értékét.”
